|
A Dhaulagiri meghódítása - A magyarok hetedik nyolcezrese
Baljósan kezdõdött a 2006. április 14-én éjjel Katmanduban Dhaulagiri-expedíciónk. A vészjóslóan kihalt városban katonai járõrök, a kapualjakban ki-be surranó civilek. A forrpontra jutó bizonytalanság már hetekkel ezelõtt elkezdõdött Nepálban, egy monarchia végnapjait éltük át hosszú napokon át. Kijárási tilalom, véres összecsapások a külvárosban, félõ volt, hogy mindez maga alá temeti a mi expedíciónkat is. A szervezõ orosz utazási iroda ajánlotta, hogy helikopterrel repüljük át a forrongó országot a hegyekig. Ám közel egy tonna felszerelésünkkel ez 7000 dollár pluszköltséget jelentett volna. Maradt hát a várakozás. Katmandu belvárosában a Thamelben persze volt lehetõség az idõ elmúlatására, a turisták viszonylag szabadon mozoghattak itt.
--------------------------------------------------------------------------------
Az északi falak magánya - Egy sorban állás anatómiája
Az Alpok ismertebb körzeteiben végzett kiépítési munkák a Gesäuse vad letöréseit, köztük a Hochtor északi oldalát sem kerülték el. S noha ezt a falat korábban már volt szerencsém megmászni, nemrég a nosztalgia mellett a kíváncsiság is visszatérésre sarkallt: milyen lehet nittekkel felszerelt állapotban? Az alsó kétszáz méteren kijelölt új, állítólag az eredetinél lényegesen veszélytelenebb és egyszerûbb útirány is érdekelt. Pontosabban ezeknek a változásoknak a létezésérõl tudtam, a többi meglepetésként zúdult a nyakamba – volt, ahol a szó szoros értelmében.
--------------------------------------------------------------------------------
Egy szerencsés kimenetelű baleset - Omlás a Vértesben
Május elején újabb barlangi – szerencsére nem barlangász – baleset hírét közvetítették a médiumok. Ezúttal a Vértesre irányult a figyelem.
A Dûlt-kúti-völgyi-víznyelõ feltárását a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége kezdte el 2002-ben. A víznyelõ mélypontján mélyített kutatóakna még abban az évben elérte az omladékzónát, ahol légrések mutatkoztak. Néhány év kihagyás után 2005-ben a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület kezelésében, a továbbiakban is szövetségi összefogással indult újra a kutatás. A munka április 28-án pénteken hozott eredményt, az omladékzóna után egy 12 méter mély, 5×4 méter alapterületû akna nyílt meg, melyet gazdagon díszítenek a cseppkõlefolyások és egyéb kalcitképzõdmények. A barlang jelenleg ismert szakasza és a várható folytatás dachsteini mészkõben alakult ki, a beszivárgó és befolyó víz korróziója révén egy töréses zóna mentén. A végponton körülbelül egy méter széles, lejtõs hasadékban nagyméretû kõtömbök között a résekben méterekre lehet továbblátni.
--------------------------------------------------------------------------------
Bivak a falban - Késmárki-csúcs, Puskás-út
Reggel hat óra. A hálózsák résén kilesve a tátrai szél makacs kitartással terelgeti a fürgén rohangászó felhõbárányok fehér nyáját. Ezek az égi jelek bizony elmoshatják mai magasra törõ tervünket. Azért a helyzet nem reménytelen. Összepakoljuk a Késmárki-csúcs Puškáš-útjához szükséges nehezéket, és kihajtunk az ürességtõl kongó tátralomnici kempingbõl. Az utat a könnyebbik végén kezdjük, irány a felvonó!
Félnomád hideg reggeli a Kõpataki-tónál, és háromfõs csapatunk már menetel is a Tölcsér-tó felé. 1800 méteren nem csekély a köd körülöttünk. Bár nem esik, a kicsapódott pára kínosan csúszóssá változtatta a völgy köveit. A köd ellenére könnyen megtaláljuk a beszállási pontot a hatalmas Birkenmajer-pillér alatt, egy jellegzetes falszögletben. A fal sokkal szárazabbnak bizonyul, mint a völgyfenék. Aki eddig titkon a pihenõnap reményét melengette, az kénytelen szembenézni a rideg valósággal: mászónap elõtt állunk. Komarnicki öt órát ad az útra, más kalauz hármat, így némi derûlátással már jó elõre elterveztük, hogy a csúcsbivakolást követõ napon egy bal kanyarral a Villa-gerincet is bejárjuk.
--------------------------------------------------------------------------------
Piknik a Pipityke tetején - Az Ökör-hegységben
A magyar kirándulók többsége csak Krasznahorka büszke várának
megtekintését iktatja a programba a felvidéki Rozsnyó városának környékén. Valóban ez az egyik legnevesebb látnivaló, de egy túrázó nem mehet el a közelében emelkedõ, mulatságosan hangzó Pipityke-hegy mellett sem. Már csak azért sem, mert ez a magyar határhoz legközelebb esõ 1200 méternél magasabb hegy.
--------------------------------------------------------------------------------
San Franciscótól Denverig - Az USA nemzeti parkjaiban
1871-ben az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa elfogadta a törvényt nemzeti parkok létesítésérõl. Ma 34 nemzeti parkja van az USA-nak, melyek természeti szépségei, állat- és növényvilága szigorú védelem alatt áll. Területük összesen 58 409 négyzetkilométer. Utamon részben autóbusszal, részben gépkocsival, és természetesen gyalogtúrákkal jártam hat hétig a természeti rezervátumokat.
San Franciscótól északra fekszik a Muir Woods óriásfenyõ-erdeje, ahol a kaliforniai vörösfenyõ (redwood) legszebb példányai találhatók. Ezek magassága a száz métert is meghaladhatja, törzsük vastagsága elképesztõ. Melléjük állva mindkét dimenzióban törpének érzi magát az ember. A fák közül soknak a kora eléri a kétezer évet is! Felfelé nézve szinte egy óriási katedrálisban képzelhetjük magunkat. A redwood erdõségek messze húzódnak a tengerparton észak felé.
--------------------------------------------------------------------------------
A teljes cikkeket a HTM júliusi számában olvashatják!
|
314634
40
Újság archívum » 2006-07
