HTM
Stúdió KÖNYVESBOLT KORNÉTÁS KIADÓ Ufómagazin
2018. 3. szám
Nyár
2018. augusztus 15. Szerda
291188
84
Aktuális számunk
Hírek
Cikkek
Hírlevelek
Képtár
Friss hírek
Könyvajánló
Hírlevél
Hirdetési ajánlat
Letöltések
Linkgyűjtemény
Főszerkesztő
Impresszum
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2018.
1  2  3 
2017.
1  2  3  4  5  6 
2016.
1  2  3  4  5  6 
2015.
1  2  3  4  5  6 
2014.
1  2  3  4  5  6 
2013.
1  2  3  4  5  6 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2004.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Partnereink
KORNÉTÁS KIADÓ
Ufómagazin
Sóskúti Híradó
Zámori Hírek

Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület
2000 éves Sólyom - Tradicionális Íjász és Hagyományőrző Bolt Club Hotel
KÖNYVAJÁNLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁS
Újság archívum » 2008-01  
 
Megjelent a HTM 2008. januári száma!
2008-01-01
Nyomtatható változat!

 

Ízelítő a tartalomból:

 

Pusztay Sándor: Puskaporos-szurdokvölgy

 

Barna Béla: Klasszikus gerinctúra

 

Kucsera Márton: Balkáni pillanatok

 

Lieber Tamás: Elkészült a Mecsek Háza

 

Németh Imre: Csoda a világ végén

 

Vermes Judit: Cirbolyák között

 

Mészáros Attila: A legtisztább vizű folyónk

 

Szatmári Zoltán: Háborítatlan peremsüllyedék

 

Zamody Gábor: A Zemplén lankáin

 

Szepessy Gábor: Földtani kuriózum

Pusztay Sándor: Puskaporos-szurdokvölgy


A magyar hegymászástörténet egyik fontos állomása és helyszíne a Hámori-szikla. Valamikor 1973 tavaszán a Miskolci Egyetem Atlétikai és Alpin Egyesület tagjaként Svéd Ágnes és Szabó László mászták meg elsőként a Kisfalon a normál utat.
Ezt látta meg a még iskolás korú Hímer József, és a látvány örökre elkötelezte a sziklamászás iránt.
Ma már neve összeforrt a népszerű mászóhellyel és sportrendezvényeivel...

 

--------------------------------------------------------------------------------

  

Barna Béla: Klasszikus gerinctúra


A Zólyom-hegyet (1402,5 m) érdekes módon nem Zólyom (Zvolen) városa mellett kell keresnünk, hanem a magyarok által is jól ismert síközpont, Donovaly mellett. A sízők 95 százaléka persze nem jut el erre a hegyre, a bakancsosok viszont a sízők infrastruktúráját (a libegőt) kihasználva egy nap alatt tehetnek egy biztonságos és szép téli „gerincsétát”.
A Besztercebányáról (Banská Bystrica) Rózsahegyre (Ruzomberok) vezető út a Felvidék egyik legrégibb és legforgalmasabb átjárója volt az 1010 méteres Stureci-hágón át (Velky Šturec). Az 1945 után épített új műút azonban új nyomvonalon is fut, a régi hágóút kihagyásával Moticskó (Moticky) és Oszada között 15 kilométer hosszúságban Donovalyn visz keresztül....

 

--------------------------------------------------------------------------------

  

Kucsera Márton: Balkáni pillanatok


„A lángnyelves MAN dízelnél menjetek egyenesen tovább, míg az út lejteni kezd, utána lesz a tábor” – szólt az utolsó üzenet, amit a nem sokkal előttünk autózó „kalandtúra-szervezők” küldtek álmos mobiltelefonomra.
A meglepetésszerűen jött barlangászhétvége a Pizolit barlangászcsoport régi jól bevált kapcsolatának az eredménye, kedves meghívásuknak magától értetődően mondtunk igent. A barlang, amely miatt örömmel vállaltuk a közel 600 kilométeres utazást, Szerbia harmadik leghosszabbja, a Cerjanska pecina (avagy Cerjei-barlang). Ismert hossza jelenleg 6025 méter, járatai legnagyobb szintkülönbsége –175 méter, ezzel a vendéglátó ország tizedik legmélyebb barlangja. A bejárat a Nis városától keleti irányban fekvő Cerje falu határában nyílik 515 méter tengerszint feletti magasságban, s a barlangban összegyűlt vizek a 310 méter magasan nyíló Kravljansko-forrásban látnak ismét napvilágot. Az ismert és térképezett járatok 400 méter távolságra megközelítik a felszínt, és „mindössze” 35 méter szintkülönbség van közöttük...

 

--------------------------------------------------------------------------------

  

Lieber Tamás: Elkészült a Mecsek Háza


Október 26-án ünnepélyes keretek között avatták fel Orfűn a Mecsek Házát, a hegység karsztját kutató barlangászok régi álmát. A hazai barlangkutatás történetében rendhagyó beruházás zajlott itt az elmúlt évben, a terület érdekében, de nem helyi kezdeményezéssel.
Az előzményekről és a jövőbeli tervekről a házat megálmodó és működtető Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület ügyvezető elnökével, Szőke Emíliával beszélgettem.
– Mi indokolta a ház létrehozását, és hogy jönnek a képbe éppen a szegediek?
– A Szegedi Tudományegyetemen jött létre a csapatunk, viszont kutatni kezdetektől fogva a Nyugat-Mecsekbe jártunk. Az 1990-es években a Mecsekben sok évtizede feltáró kutatást végző Vass Béla bácsival hozott össze bennünket a sors, és így lettünk az Ő „csapata”. Vass Béláék a ’60-as években, majd pedig a ’80-as években építettek egy barlangkutató házat, az első négy, a második nyolc férőhelyes volt. A szegedi csapat viszont jóval nagyobb létszámúnak bizonyult szerencsére, így bizony „kinőttük” a kutatóházat. A Tarnai Tamás által vezetett Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület régi álma volt egy jól felszerelt barlangkutató bázis létrehozása Orfűn. A ház gondolata mindig is ott volt csíraként az egyesület elképzelései között, mint fő kutatási bázis, amely biztosítja az alapvető tevékenységeink terét, egyben a kulturált eszköztárolást, vezetések kiindulópontját, pihenőhelyet stb. Ez éppen itt, a nagy energiát igénylő munkáinkon nagyon fontos volt és fontos ma is. Persze ezt alapjaiban nem Tarnai Tamás és az SZKBE találta ki, mert a bázis fogalma evidencia a kutatást vezetők számára, legyen ez sarkköri, magashegyi vagy barlangkutató expedíció....

 
--------------------------------------------------------------------------------

  

Németh Imre: Csoda a világ végén


Don Lopez de Cardenas spanyol hódító 1540-ben majd elsírta magát, a nagy Colorado-szakadék átjárhatatlan akadálynak bizonyult. Mi nem sírtunk, csak ámultuk a csodát lefelé menet. Mára már több, komoly erőpróbát jelentő út vezet a mélybe.
Az általunk választott Bright Angel út a legnépszerűbb túrák egyike. Ennek ellenére nem könnyű: a Plato Point kilátóhelyig elmenni már a legveszélyesebb zónát jelenti. Alapszabály, hogy a Colorado folyóig lemenni, és aznap visszajönni életveszélyes, ezért tilos!...

 
--------------------------------------------------------------------------------

  

Vermes Judit: Cirbolyák között


A Kornock Szálló recepciósa kis stampedlit tolt elénk. A tartalma meglepően rózsaszín volt, de igazán jól jött a hosszú út és a gyomorpróbáló szerpentinek után. Megérkeztünk a Turracher Höhére, Karintia és Stájerország határára. Az ital, amit kaptunk, cirbolyapálinka volt, itteni termés, mivel a vidéken található Ausztria legnagyobb zárt cirbolyafenyő-erdője. Ám ezt akkor még nem tudtuk, bár szinte lépésben haladtunk felfelé a behavazott úton a sötétben....

 
--------------------------------------------------------------------------------

  

Mészáros Attila: A legtisztább vizű folyónk


Amerre a Dráva járta évezredes útját, arra jártak az emberek is. Nem volt könnyű. A szeszélyes folyó mindig megkövetelte magának gyors vizei sodrának jussát. S nem volt könnyű korunkban sem. Alig több mint fél évszázada egy ostoba kor túlkapásai zárták el évtizedekre az emberek elől a déli határfolyót, minden szépségével és hasznosságával együtt. Az utóbbi években azonban eltűnt komor elszigeteltsége. Kinyíltak a kapuk.
Mesélni kezdtek a folyó csillámló hullámai, surranó zátonyai, suttogó ártéri erdői. És hangot kapott egy okos és nagy lélegzetű kezdeményezés, a Dráva-projekt is, melynek célja: Európa legeredetibb arcát mutató folyóját és környezetét – a látogathatóságát szolgáló beruházások révén – turisztikai célponttá, valódi közkinccsé tenni. A folyó mintegy 160 kilométer hosszú somogyi és baranyai szakaszán tárja szélesre mérhetetlen természeti gazdagságának szelencéjét, vezet a hátán kenukat a kikötőkig, kínál partján pihenőhelyeket, ritka és nevezetes látnivalóka...

 

--------------------------------------------------------------------------------

  

Szatmári Zoltán: Háborítatlan peremsüllyedék


A Szatmári-sík és a Beregi-sík a Felső-Tisza-vidék középtájhoz tartoznak. A Szatmár-Beregi-síkság úgynevezett peremsüllyedék része, melyet északról és keletről a harmadidőszaki kárpátaljai vulkáni koszorú, délről a Szilágyság dombvidéke, nyugat és délnyugat felől pedig a Nyírség pleisztocén eredetű hordalékkúpja határol. A Szatmár-Beregi-sík az ország területének mindössze két százalékát (1700 négyzetkilométer) teszi ki. Vizeinek legnagyobb része határainkon túli peremhegységekből, zömmel keleti–délkeleti irányból érkezik. A folyók és kisebb vízfolyások természetes mederfejlődése és a mederátvágások nyomán létrejött holtmedrekben csodálatosan gazdag és változatos mocsári és hínárvegetációt találhatunk.
A Felső-Tisza rovarfaunájával kiemelkedik a hazai folyók közül. Magyarországon csak itt fordul elő az Oligoneuriella polonica, a Choroterpes picteti és a Baetis gracilis nevű kérészfaj. Nyáron különleges élményt nyújt, amikor a folyó virágba borul, vagyis a tiszavirág megkezdi rövid, de intenzív életét...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 
Zamody Gábor: A Zemplén lankáin


Megérkezett a tél, csillogóan fehér hótakaró lepi be a tájat. Itt a remek alkalom, hogy felkerekedjen a család, és a fárasztó hétköznapokat a természetben pihenje ki. De nem feltétlenül a turisták és a síelők által leglátogatottabb – és valljuk meg, legzsúfoltabb – téli központokat kell célba venni, hanem a legalább annyira elragadó zempléni hegyek világába érdemes elindulni.
Kiindulási pontként a legjobb választás a Róka-bérci vadászház. Itt biztonságosan letehetjük gépkocsinkat, majd hótaposóba pattanva nekivághatunk a túrának. Mivel a vadászház eleve elég magasan van, így jelentős szintkülönbségekkel nem kell számolni, s gépkocsiforgalom sem zavarja utunkat a fák fejünk felett alagútszerűen összefonódó hófedte ágai alatt. Utunkat források, pihenők és a fák közül előbukkanó csodálatos zempléni panoráma kíséri...

  

--------------------------------------------------------------------------------

 
Szepessy Gábor: Földtani kuriózum


Gondolom, sokunk kedvenc olvasmányai közé tartozott a Gondolat Kiadó által az 1970-es, 1980-as években megjelentetett, négy kiadást is megélt, Zdenek V. Spinar és Zdenek Burian nevével fémjelzett Élet az ember előtt című képeskönyv. A festményekkel gazdagon illusztrált földtörténeti időutazás szinte valóságos közelségbe hozta az érdeklődők számára Földünk évmilliókkal korábbi élővilágát. Az izgalmas olvasmányból megismerhettük az egyes földtörténeti időszakok legjellemzőbb növényeit, állatait. Bár nem tartozott a kiadvány legismertebb képei közé, mégis emlékezetes a harmadidőszaki lápi erdőket bemutató illusztrációja...

  

--------------------------------------------------------------------------------

 

A teljes cikkeket a HTM januári számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 359-6461, 359-1964
Szerkesztőség: Tel./Fax: 789-7149, 239-0146
2012 © HTM
Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu