HTM
Stúdió KÖNYVESBOLT KORNÉTÁS KIADÓ Ufómagazin
2018. 4. szám
Nyár
2018. szeptember 23. Vasárnap
295191
19
Aktuális számunk
Hírek
Cikkek
Hírlevelek
Képtár
Friss hírek
Könyvajánló
Hírlevél
Hirdetési ajánlat
Letöltések
Linkgyűjtemény
Főszerkesztő
Impresszum
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2018.
1  2  3  4 
2017.
1  2  3  4  5  6 
2016.
1  2  3  4  5  6 
2015.
1  2  3  4  5  6 
2014.
1  2  3  4  5  6 
2013.
1  2  3  4  5  6 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2004.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Partnereink
KORNÉTÁS KIADÓ
Ufómagazin
Sóskúti Híradó
Zámori Hírek

Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület
2000 éves Sólyom - Tradicionális Íjász és Hagyományőrző Bolt Club Hotel
KÖNYVAJÁNLÓ HTM aktuális szám
Újság archívum » 2008-10  
 
Megjelent a HTM 2008. októberi száma!
2008-10-01
Nyomtatható változat!

 

Ízelítő a tartalomból:

 

Barna Béla: A Dingli-sziklák

 

Gozony Gergő: Napfelkelte a Dolomitokban

 

Dobos Kálmán: A Vinodol magánya

 

Szabó Zoltán: Izlan lávabarlangjai

 

Somogyvári D. György: A nabateusok földje

 

Klein Dávid: Életfa kereszttel

 

Kiss László: Sziklabástya

Barna Béla: A Dingli-sziklák


A Csepel-sziget nagyságú Málta (245 km˛) egy hatalmas, harmadidőszaki (oligocén-miocén) mészkőtábla. A kopár, fátlan szigeten nincsenek nagy hegyek, viszont e mészkőtábla a sziget déli részén remekbe szabott sziklaalakzatokat ölt. Az egyik ilyen látványos tengerparti szikla egyben Málta legmagasabb pontja (257 m), ráadásul a leírásokkal ellentétben nem Gozo szigetén, hanem itt, a Dingli-szikláknál élt hét évig Kalüpszó nimfával Odüsszeusz. A Málta tetejére tett sétánkat érdemes Dingli faluból elkezdeni (Vallettából a 81-es busszal érhető el). A buszról leszállva Dingliből a Tal-Pitkal-kápolna felé, keleti irányba érdemes elindulni. Kiérve a szakadék szélére (itt Rdum Depito a neve) az úton balra fordulunk, és elhaladunk a Bobbyland nevű étterem mellett.
A faluból néhol ki van táblázva az út, a Dingli Cliffs feliratot kövessük. A pár kilométeres szépséges partszakasz egésze a Dingli-sziklák nevet viseli, a 200 méter magas gerinc és a tenger között azonban van egy keskeny, mezőgazdasági teraszocska is, ez oldja kicsit a hely kopárságát, de fákra ne számítsunk...

  

--------------------------------------------------------------------------------

 

Gozony Gergő: Napfelkelte a Dolomitokban


Néhány éve már terveztük, hogy megmásszuk a Cima Grande északi falának Comici-Dimai útját, amely szabadon átmászva hetes nehézségű, hosszúsága pedig hatszáz méter, vagyis 17 kötélhossz. Az esős idő miatt azonban nem tudtuk tervünket véghezvinni. Következő évben megint megkíséreltük az út megmászását, de próbálkozásunk ismételten meghiúsult. A Dolomitok ormait vékonyan hó fedte, így az autóból ki sem szálltunk, és már fordultunk is Arco irányába.
Idén sem volt nagyobb szerencsénk az időjárással. Péntek esti indulással szombat reggelre értünk a Sexteni-Dolomitokba. Az idő nem volt stabil, így lementünk Cortina d’Ampezzóba, ahol megnéztük az időjárás-előrejelzést az elkövetkező napokra. Sajnos minden napra záporokat jeleztek délutánra kisebb-nagyobb valószínűséggel, a lehetőségeink nem voltak ebben az évben sem rózsásak. Komolyabb mászásra nem is gondolhattunk, így felmentünk a Cinque Torri menedékházhoz. Mire felértünk a szerpentinen, elkezdett szemerkélni az eső, így némi töprengés után lemenekültünk a Sarca-völgybe. Este, amikor megérkeztünk, sziklaéhségünket kielégítve másztunk egyet a Zebrata-falon. Szürkületkor már a hasunkat tömtük, és természetesen itt sem maradhatott el az esti vihar. Az elkövetkező napokban rég dédelgetett álmainkat váltottuk valóra. Megmásztuk a Mandreára a Pilastro Gabrielli utat (VII+, 250 m), a Monte Colodrira a Sommadossit (VII, 300 m), illetve a Mont Coltra a Nemesit (6c, 120 m)... 

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Dobos Kálmán: A Vinodol magánya


Ne töltsön el minket aggodalommal, ha a térkép jelölte túrautakat nem leljük elsőre, jómagam harmadjára sem találtam, pedig nem ez volt az első utam. Nincs is mit csodálkozni, hiszen aki a hazai ösvényeket vagy az Alpok, Tátra hegyeit-völgyeit járja, az bizony el van kényeztetve: a horvátoknál nemes egyszerűséggel nincsenek túrajelzések (turisták sem), vagy ha vannak, akkor tíz méteren belül három eltérő jel „biztosítja”, hogy célba érjen, aki arra vetődött.
Pedig déli szomszédunk, Horvátország bővelkedik a természeti (Plitvicei-tavak, Krka-vízesés stb.) és építészeti (pulai Colosseum, Dubrovnik stb.) látványosságokban: hamisítatlan mediterrán vonulatok (aki túrázott már délolasz vagy görög hegyekben, tudja, mire gondolok), izgalmas szurdokvölgyek, áthatolhatatlan dús aljnövényzet, vagy épp kopár kő- és sziklafolyamok...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Szabó Zoltán: Izlan lávabarlangjai


Egy hete tartózkodtunk már a szigeten, így volt alkalmunk hozzászokni az itt uralkodó időjáráshoz. Az első napi esőzések után beköszöntött az izlandi nyár. A fenyegető felhőfodrok alatt szikrázó napsütés izzásban tartotta a sárga palagonithátakat, és vakító kontrasztot rajzolt a fekete bazalt és a glecscserek határvonalára. A Reykjanes-félszigetre érve még napfürdőben élvezhettük a gőzfarmok környékén rotyogó rétek pocsolyáit. A lávamezőket elérve azonban fokozott figyelemmel kellett kinyitni a kocsi ajtaját. A szél egyre erősebben kezdett tombolni. Estére értünk expedíciónk kitűzött céljainak egyikéhez, a Djúpihellír nevű lávabarlanghoz.
Aki Izlandra téved, nem kell feltétlenül komoly programtervezetet készítenie. Elegendő, ha egy megbízható, az itteni körülményeket jól tűrő gépjárművet felnyergel, és biztosítja számára az eleséget. A látnivaló minden kanyar után feltűnik. Nekünk ezenfelül akadt némi munka is. Az első izlandi magyar barlangtérképész-expedíció fedőnév alatt elindított utazás résztvevői Kosztra Barbara, Szabó Zoltán és a Reykjavíkban csatlakozott Vasvári Kinga és Mari László voltak. Barbara és Laci munkája a CLC 2006 felszínborítás-térkép izlandi állapotának ellenőrzése volt. Hogy senki se érezze magát haszontalannak a ránk váró egy hónapos út alatt, tervbe vettük a még felméretlen, illetve kevésbé pontosan felmért barlangok térképezését. Ehhez Gadányi Pétertől kaptunk eligazítást...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Somogyvári D. György: A nabateusok földje


A Közel-Kelet szeletét járod, órák óta sodródó homokot látsz az egyik oldalon, fakó görgeteghegyeket a másikon. Csakhamar rájössz, milyen egyedül vagy. A Damaszkuszt Akabával összekötő sivatagi sztrádán elszundíthatsz, vagy olvasgathatod Arábiai Lawrence visszaemlékezéseit, ám bármikor felpillantsz, ugyanazt látod. A sivatagban áll az idő. Ammanban elvegyülsz a nagyvárosi nyüzsgésben. Pitakenyérbe csavart, zöldséggel megszórt aromás hús- és hagymagombóckákat majszolsz. Jegyzetfüzetedbe felírod az eledel nevét – koubba magliya –, és úgy érzed, kezded megszeretni Jordániát. Megérkeztél a nabateusok földjére.
Első pillér – Wadi Rum
Arábiai Lawrence naplója szerint „a sivatag egy óceán, melybe nem merül evező. És ezen az óceánon kedvükre kószálnak a beduinok.”
Leugrasz a terepjáró dzsipről. A tér kitágul körülötted. Egyvelege a föléd boruló, fantáziasziklákkal borított homokkőhegyeknek s a végtelenben felszívódó, csendes homokdűnéknek. Feketébe burkolt beduin férfialak behunyt szemmel öleli magához a hajdani Ghor Rum folyó völgyét, a sivatagot, miközben pattanásig megtölti tüdejét a száraz, meleg levegővel... 

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Klein Dávid: Életfa kereszttel


A szép emlékű Nagyváradot elhagyva a Körös hordalékkúpjának pusztáiról az út lassan dombok közé ér, hogy lustán kapaszkodjon fel Erdély kapujába, a Király-hágó bércére. Vezethetne akár máshol is, például a Körös Révi-szorosának szédítő sziklabércei között: ha elférne. De itt a víz mellett már csak a vasút alagútjainak jut kevéske hely. Így aztán felkúszik a legelők közé, öreg bükkösök árnyékába, hegyek bércére. Átlépve a Király-hágó kapuján az út Körös-Feketetóra kígyózik, ahol 1815-ben született meg a Kárpát-medence legnagyobb vására. Pont itt, a világ végén, Erdély elején.
Annak idején az október eleji háromnapos vásárra nemcsak Erdélyből érkeztek, hanem hajtották lábon a jószágot Besszarábiából, Bánátból és Biharból is. Ma már kevés jámbor tekintetű, csorgó nyálú marhát láthatunk a hétfőre áttevődött állatvásáron: inkább csak befőttesüvegbe zárt aranyhalak tátognak ránk némán üvegkalitkájukból. Ellenben annál több az ócskás, akik lehozzák a padlások kincseit, és eladnak mindent, amit nem szégyellnek, a múltból, és talán még a szégyenérzetet is pénzzé tennék, ha lenne rá vevő...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Kiss László: Sziklabástya


Besztercebányáról Donovaly felé tartva nagyrészt erdős hegyek között kanyarog az út (59-es). A térképre nézve tudható, hogy néhány kilométerre mindkét oldalon magas, az erdőhatár fölé nyúló csúcsok is emelkednek, de a völgyből ezeket nem láthatjuk.
Staré Horyt elhagyva, az út bal oldalán (a Nagy-Fátrában) talán ezért is olyan feltűnő a Majerova-szikla merészen tornyosuló bástyája. A völgyből nagyon magasnak tűnik a fehérlő szirt, de 1283 méterével még a Nagy-Fátrában sem tartozik a nagyobb csúcsok közé. A térképet szemlélve két lehetőség kínálkozik a feljutásra. A rövidebb út Staré Horyból indul. Ezen haladva a megközelítőleg 800 méteres szintkülönbséget végig erdőben, meredeken emelkedve küzdhetjük le. Kevésbé megterhelő, és több látnivalót kínál a Tureckából induló ösvény, amelynek felső harmada füves, virágos hegyoldalon vezet. Jómagam ezen az úton jutottam fel a sziklához...

 

 --------------------------------------------------------------------------------

 

A teljes cikkeket a HTM októberi számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 359-6461, 359-1964
Szerkesztőség: Tel./Fax: 789-7149, 239-0146
2012 © HTM
Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu