HTM
Stúdió KÖNYVESBOLT KORNÉTÁS KIADÓ Ufómagazin
2018. 1. szám
Tél
2018. május 22. Kedd
283363
80
Aktuális számunk
Hírek
Cikkek
Hírlevelek
Képtár
Friss hírek
Könyvajánló
Hírlevél
Hirdetési ajánlat
Letöltések
Linkgyűjtemény
Főszerkesztő
Impresszum
Keresés
Újság archívum
2018.
1  2 
2017.
1  2  3  4  5  6 
2016.
1  2  3  4  5  6 
2015.
1  2  3  4  5  6 
2014.
1  2  3  4  5  6 
2013.
1  2  3  4  5  6 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2004.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Partnereink
KORNÉTÁS KIADÓ
Ufómagazin
Sóskúti Híradó
Zámori Hírek



Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület
Tóvirág Vendégház Zalacsány 2000 éves Sólyom - Tradicionális Íjász és Hagyományőrző Bolt Club Hotel
KÖNYVAJÁNLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁS
Újság archívum » 2009-11  
 
Megjelent a Turista Magazin 2009. novemberi száma!
2009-11-02
Nyomtatható változat!

 

Ízelítő a tartalomból:

 

Németh Imre: Erdélyi hangulatok

Takács Antal: Délvidéki tájakon

Barna Béla: Pannon homokkő

Pap Sándor: A szerény tarsza otthona

dr. Szekeres Béla: A kígyó is hanyatt esik a lejtőn

Kalmár László: Márton lúdjai

Kecskés Péter: Palóc zsákfalu

Lieber Tamás: Véletlen választás

Németh Imre: Erdélyi hangulatok

Már négyszer jártam a Hargitán, de mindig visszahúz a szívem, mert e vulkáni hegycsoport sokkal több mint egy földrajzi objektum, több mint gyönyörű túraterület. E hegynek lelke, üzenete van a turisták és főleg a magyarok felé, legyen az ember erdélyi, partiumbéli, felvidéki, kárpátaljai, avagy az anyaországból származó.
A döntően andezitlávából és tufából építkező Hargita-hegycsoportot a Tolvajos-tető osztja egy északi és déli részre Székelyudvarhely és Csíkszereda vonalában. Északi határa a Görgyényi-havasok, délen a Baróti-hegyek és az Uzsoka-patak, keleten a Csíki-medence, nyugaton a Nagy-Küküllő völgye keretezi. A Hargita a Keleti-Kárpátok része, a Visegrádi-hegységgel kezdődő belső-kárpáti vulkánkoszorú legdélibb és legfiatalabb tagja, az Olt által levágott Csomád–Büdös-hegycsoporttal. Ennek jele a nyolc többé-kevésbé ép kráter- és kalderamaradvány, a rengeteg borvizes forrás, a sok mofetta és szolfatára. Jelentős a sok vulkáni, posztvulkáni ásványkincs is: kén, kaolin, színesfémek ércei. A hegység területét lefedő Hargita megye lakosainak nyolcvan százaléka magyarnak vallja magát.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Takács Antal: Délvidéki tájakon

A Vajdaságról – Erdélyhez és a Felvidékhez viszonyítva – általában kevesebbet lehet olvasni, hallani. Itt az alkalom, hogy az olvasók valamivel többet tudjanak meg erről a méltatlanul keveset szereplő vidékről.
A Szerb Köztársaság négy országgal – Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország és Románia – határolt északi része a Vajdaság (Vojvodina). A terület közigazgatási megnevezése: Vajdaság Autonóm Tartomány, melynek székhelye, Újvidék (Novi Sad) 1920-ig a történelmi Magyarországhoz tartozott. A trianoni békediktátum eredményeként csatolták az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, azaz a későbbi Jugoszláviához. Területét (21 506 km˛) három nagy folyója – a Duna (Dunav), a Tisza (Tisa) és a Száva (Sava) – három földrajzi részegységre osztja: Bácska (Backa) középső és déli része, a Bánság (Banat) nyugati része és Szerémség (Srem) keleti része. Etnikailag rendkívül tarka, mintegy kétmillió főt számláló lakosságának egyharmada 25 különböző etnikai csoportból tevődik össze. Ezek közül az ott élő magyarok létszáma a legnagyobb, de már alig éri el a 300 ezer főt. A Vajdaságtól az 1974-ben kapott autonómiát 1989-ben megvonták, de 2002-ben részben visszanyerte azt. A tartománynak hat hivatalos nyelve – szerb, magyar, szlovák, horvát, román és ruszin –, valamint saját zászlaja és címere van.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Barna Béla: Pannon homokkő

A kicsiny Velencei-hegység legkeletibb nyúlványai egészen Pázmánd környékéig érnek. Itt emelkedik a Zsidó-hegy (205 m), melyre egy sziklaszoroson keresztül juthatunk fel. Kicsi az egész, de annál kellemesebb élményben lesz részünk, ha felfedezzük ezt a kevéssé ismert szegletét az országnak, sokat tapasztalt túrázók közül sem mindenki hallott erről a helyről.
Az iskolában tanultak közül sokan emlékeznek arra, hogy a Velencei-hegység zömében gránitból áll. Valóban így van, a hegység zöme még a déli félgömbön, 300 millió évvel ezelőtt kristályosodott gránitból épül fel. Érdekesség, hogy ezt a gránitot 30–40 millió évvel ezelőtt (az eocénben) néhol andezitláva törte át; az andezit felnyomulása geológusok szerint már az északi félgömb 27. szélességi fokán következett be. A Velencei-hegység legkeletibb nyúlványai, így a Pázmánd melletti hegyek is ebből az andezitből állnak.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Pap Sándor: A szerény tarsza otthona

A Bél-kő (815 m) a Bükk hegység legnyugatibb „köve”. Változatos földtani felépítését, növény- és állatvilágát, szakrális jelentőségét egy, a bélapátfalvai ciszterci apátsági templomtól kiinduló és a csúcson végződő öt kilométer hosszú, hétállomásos tanösvény mutatja be.
A csúcs a nevét csakúgy, mint Bélapátfalva és Mónosbél is az Eger-patak forrásvidékén a honfoglaláskor megtelepedett kabar vagy avar törzshöz tartozó Bél (Beel), más néven Ug nemzetségről kapta. A tanösvényen nem érdemes rohanni, élvezni kell a látnivalókat, de az 500 méter körüli szintemelkedés sem buzdít bennünket a gyors haladásra.
A Boldogságos Szűz nevét viselő bélháromkúti apátsági templom a francia cisztercita építkezés egyetlen ránk maradt román-gót stílusú példája Magyarországon. Egykoron húsz lehetett belőle az országban. A ciszterci rendet 1098-ban alapították Franciaországban, az egyszerű szerzetesi eszmék következetes végrehajtására. Nevét az alapító apátság helyéről a citeauxi vadon latin megfelelőjéből, a cistercium szóból kapta. Monostoraikat és templomaikat is azonos elvek szerint, nagy mesterségbeli tudással építették. Az itteni apátságot a bél nemzetségből származó II. Kilit – más néven Klétus – alapította a pilisi ciszterci rend főnökeinek engedélyével 1232. május 16-án. Még csak félig volt kész az apátság, amikor 1241-ben a vesztes muhi csatából menekülő IV. Béla királyt egy üldöző tatárcsapat itt érte utol. A király életét védő ütközetben az egyik építő, bizonyos Sándor mester is megsebesült.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

dr. Szekeres Béla: A kígyó is hanyatt esik a lejtőn

A Dél-dunántúli Kéktúra zselici része tulajdonképpen Kaposmérőtől Abaligetig vezet mintegy 70–75 kilométeren keresztül. Ezt a szakaszt célszerű „egyben” tervezni, hiszen egy tájegységet alkot, átmenetet képezve a Dunántúli-dombság és a Mecsek-vidék között. Éghajlatában, vízrajzában, növény- és állatvilágában mindkét utóbbi jellemzői megtalálhatók érdekes „keveredésben”, amiért egyedülállónak mondható. Az évszázadok folyamán különös, zárt világ alakult ki ezen a vidéken – ahol valaha Koppány volt az úr –, melynek nyomai ma is fellelhetők még a népművészet és a népi építészet gazdag hagyományaiban.
A fa alkalmazására alapozó jellegzetes zselici népi építészet legszebb emlékeit az Európa Nostra-díjas Szennai Falumúzeumban (skanzenben) gyűjtötték össze, amelyről szép összeállítást olvashatnak a Turista Magazin ez évi májusi számában. Igazság szerint az „átlagember”-nek a Zselicről nem is igen jut eszébe más, ami nem baj, csak éppen ez a tájegység kezdete; innen még csaknem hetven kilométeren át, gyönyörű dombokon, völgyeken, szőlőhegyeken, erdőrengetegeken, kis településeken keresztül vezet az út, amelyet végigjárva „keresztmetszetet” kaphatunk erről a változatos vidékről.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Kalmár László: Márton lúdjai

Márton, Franciaország védőszentje egyben a középkor legismertebb, első nem vértanú szentje. Apja jómódú katonatisztként az ókori Rómában a császári hadsereg tribunusa volt (magas rangú katonatiszt). Jutalomból Ticiumban (a mai Paviában) kapott birtokot, de előbb Pannóniában szolgált. Itt, közelebbről Savariában (Szombathely) született Kr. u. 316-ban vagy 317-ben Márton. Egykori szülőháza – a legenda szerint – a hajdani ókeresztény temető területén álló szombathelyi Szent Márton-templom északi mellékkápolnája helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: „Hic natus est S(anctus) Martinus”, azaz „Itt született Szent Márton”. Itt őrzik ujjereklyéjét. A templom előtt álló, 1938-ig használt kőkúthoz fűződő legenda szerint ennek vizével keresztelte meg édesanyját a Savariába hazalátogató Márton. Ennek emlékére áll itt Rumi Rajki István alkotása.
Márton gyermekként Ticiumban nevelkedett, és 12 évesen úgy döntött, keresztény lesz. Szülei akarata ellenére jelentkezett katechumennek, azaz keresztény jelöltnek. A keresztséget csak hat évvel később vette föl, mert ez akkoriban csak hosszú előkészület után történhetett meg. Néhány évvel korábban a milánói ediktummal Nagy Konstantin és Licinius teljes szabadságot biztosított a keresztényeknek és egyházuknak. A hívők számára megadta a polgárokkal való egyenjogúságot, megindult a kereszténység gyors terjeszkedése. A katakombák üldözött közösségéből néhány évtized leforgása alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Kecskés Péter: Palóc zsákfalu

Hollókő 1987-ben, Budapest Duna-parti látképével és a budai Várnegyeddel együtt elsőként került fel Magyarországról az UNESCO Világörökség Bizottságának listájára. A Nógrád megyei palóc zsákfalu azzal találtatott az egész emberiség számára egyedi és egyetemes jelentőséggel bíró helyszínnek, hogy napjainkra is megőrizte a 17–18. században kialakult településformáját, és páratlan példája a 20. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző hagyományos falusi életnek. Az UNESCO világörökség-listájára felkerülő nyolc magyarországi helyszín közül a Tokaji Történelmi Borvidék után Hollókő a második állomása áttekintésünknek.
A 67 védett épületet magába foglaló Hollókő élő falu, ahol a hétköznapokban is ápolják a palóc hagyományokat. A turisták áradatának és a nem helyi kötődésû ingatlanvásárlásoknak köszönhetõen Hollókőt a közelmúltban az elnéptelenedés veszélye fenyegette, napjaink pozitív változásainak hála azonban talán sikerül elérni, hogy az ófalu ne váljon skanzenné.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Lieber Tamás: Véletlen választás

A térképet böngészve a bőség zavarával küszködünk. Gyakran van így az ember, ha az Alpokban keres túracélpontot. A folytonos, szaggatott és pontozott piros vonallal jelzett, vagyis különböző nehézségi fokozatú gyalogösvények között nehéz választani. Segítséget csak az útikönyv jelenthet, amelynek ajánlatait korábban javarészt már kimerítettük. Igaz, az „apró betűs” részek még hátravannak.
Dél-Tirolról szóló útikönyvünk Vinschgauról szóló fejezete kissé elhasznált lapokból áll. Nem véletlen, hiszen egy magyar barátunk által rendre felkínált szálláslehetőség itt található. Bár szűkre szabott pénztárcánk túl nagy mozgásteret nem enged, azért kíváncsiságunknak nem lehet határt parancsolni.
Mindössze két mondat és egy fénykép keltette fel érdeklődésünket a Merantól északkeletre, megközelítőleg hatvan kilométerre található Gilf-szurdok iránt. A fehérmárványba vágódó, nagyjából egy kilométeren 175 métert eső Ratsching-patak híre izgalmas túrát ígért. Bár a megközelítés a térképen is jól jelzett szédítő szerpentinen (688 méterről a 2099 méteren fekvő hágón való átkelés, majd ereszkedés 970 méterig, s mindez harminc kilométeren belül) nem tűnt kellemesnek, az óriási hegyek, jégcsipkézte csúcsok látványa azonban minden utazással kapcsolatos problémát hamar feledtetett.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

A teljes cikkeket a Turista Magazin novemberi számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 359-6461, 359-1964
Szerkesztőség: Tel./Fax: 789-7149, 239-0146
2012 © HTM
Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu