HTM
Stúdió KÖNYVESBOLT KORNÉTÁS KIADÓ Ufómagazin
2018. 1. szám
Tél
2018. május 20. Vasárnap
283182
65
Aktuális számunk
Hírek
Cikkek
Hírlevelek
Képtár
Friss hírek
Könyvajánló
Hírlevél
Hirdetési ajánlat
Letöltések
Linkgyűjtemény
Főszerkesztő
Impresszum
Keresés
Újság archívum
2018.
1  2 
2017.
1  2  3  4  5  6 
2016.
1  2  3  4  5  6 
2015.
1  2  3  4  5  6 
2014.
1  2  3  4  5  6 
2013.
1  2  3  4  5  6 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2004.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Partnereink
KORNÉTÁS KIADÓ
Ufómagazin
Sóskúti Híradó
Zámori Hírek



Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület
Tóvirág Vendégház Zalacsány 2000 éves Sólyom - Tradicionális Íjász és Hagyományőrző Bolt Club Hotel
KÖNYVAJÁNLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁS
Újság archívum » 2011-05  
 
Megjelent a Turista Magazin 2011. májusi száma!
2011-05-10
Nyomtatható változat!



Ízelítő a tartalomból:

Barna Béla: Pendragonok ősi fészke

Németh Imre: Gránitföldön

Jakóts Ádám: A legzöldebb kék mozdony

Vermes Judit: Az egyik Mihály

Dr. Babits Lajos: A Somme ékköve

Kertész István– Nyéki Csaba: Látványos sziklaletörés

B. Mezei Éva: Tunézia a forradalom után

Nagy Árpád: A reneszánsz gyöngyszeme

Lázin Anita: Piknik és frissesség

B. Mezei Éva: Etelköztől Augsburgig

Vermes Judit: Lópiktor és obsitos

Németh Imre: Ahol csak a madár jár

Takács Antal: Oázis a Vértes peremén

Stefani: Kis méteng

Magyar Éva: Tavaszi feltöltődés

Dr. Szekeres Béla: Örvényesi pálosok

Szepessy Gábor: Nógrádi kultúrcseppek

Kalmár László– Sztancsik György: Belényesi tölgyesek

Pálmai Vencel: Országos Kéktúra 50

Fiedler Anna Mária: Határtalanul

Kertész István: Hófehérke a búbos kemencénél

Fiedler Anna Mária: Két Duna-ág között

Kerekes György: Közelebb a természethez

B. Mezei Éva: Játszótér felnőtteknek

Fiedler Anna Mária: Éled a magyar tenger

Barna Béla: Pendragonok ősi fészke

Wales a fenséges várak, szép vonulatú dombok, kristálytiszta patakok és tavak, vadregényes partszegélyek országa – hercegség az Egyesült Királyságon belül. Itt találjuk a Snowdonia Nemzeti Parkot, mely Wales hét csodája közé tartozik. Van itt minden, mi túrázónak ingere: aláomló vízesés (Swallow Falls), vad szurdok (Fairy Glen), és nincs messze innen a Szerb Antal által is megörökített Pendragonok ősi fészke, Dolwyddellan kastélya sem.
A Snowdonia Nemzeti Park (walesiül: Parc Cenedlaethol Eryri) talán a legszebb és legváltozatosabb Anglia és Wales nemzeti parkjai közül. A nemzeti park szíve Betws-y-Coed és környéke. A Természetvédelmi Bizottság (National Trust) gondozásában lévő, 1951-es alapítású, 827 négyzetmérföld (2140 négyzetkilométer) területű Snowdonia National Park (Parc Cenedlaethol Eryri) Wales hét csodája közé tartozik. A nemzeti park jóval nagyobb területet magában foglal, mint a Snowdonia tájegységnév, mely eredetileg welsh nyelven Eryri, ami „Sasok földjét” jelent. Mielőtt túrára indulnánk, érdemes ismerkedni ezzel a nyelvvel, legalább a túrázós szókinccsel, hiszen itt Észak-Walesben a hegyekben igazából ezt beszélik, és könnyebb a helyi feliratokon és térképeken is eligazodnunk (bron – domb, craig – kőszirt, cwm, dyffryn – völgy, glyn – szurdok, llyn – tó, mynyd – hegy, sarn gyalogút).
Induljunk hát el egy gyalogúton, s barangoljunk egyet a Snowdonia Nemzeti Park szívében, Betws-y-Coed környékén! A falu abban a völgyben fekszik, ahol a Conwy folyó a Llugwy folyóval találkozik, és ahol a VI. század végén már egy kolostort emeltek. Erre utal a falu nevének jelentése is: „kápolna az erdőben”. A mindössze 900 lakosú, régen ólombányászatáról is ismert Betws-y-Coed manapság a Brit-szigetek egyik legkedveltebb kirándulóközpontja: a viktoriánus korban egy festőkből álló művészkolónia létesült itt, azóta virágzik.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Németh Imre: Gránitföldön

Mi a közös a Magas-Tátra, a Finn-tóvidék és a Yosemite Nemzeti Park felszínében? Az, hogy mind a három táj építőköve a gránit. Mi a közös a Mórágyi-dombság és a Velencei-hegység kőzettani felépítésében? Ugyanaz, a gránit.
Mielőtt elindulnánk földtani sétánkra, járjunk utána a főszereplőnek! A gránit mélységi magmás kőzet, ami annyit jelent, hogy nem a felszínen, hanem a mélyben válik ki a magmából, tehát ott hűl ki, és dermed kőzetté. Mivel a kihűlés a fedőrétegek miatt lassú, így van ideje az ásványos alkotórészeknek jól meghízni, nagy ásványokat alkotni. Ezért lehet a gránit esetében szabad szemmel is látni az alkotórészeket: 40–60 százalékban a földpátok (rózsaszín ortoklász, fehér, „piszkosfehér” plagioklász), 10–40 százalékban kvarc (olajos fényű, szürkés), a színes ásványok (fekete biotit, amfiból, piroxén) részaránya 10–30 százalék. A kőzet színe az uralkodó földpáttól függően szürke, fehér vagy vöröses. A gránit igen kemény, fagyálló építőkő, de a Velencei-hegység kőzete jellemzően erősen töredezett, igen mállékony.
Szerencse fel, induljunk! Először az egyik legszebb kőzetfeltárást tekintjük meg Nadapon, a szintezési ősjegynél.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Jakóts Ádám: A legzöldebb kék mozdony

A tavalyi évben nagyszabású fejlesztéseket hajtottak végre a lillafüredi kisvasúton (LÁEV) és környékén. Az Északerdő Zrt. a beruházás keretében létrehozott két új látogatóközpontot, az egyiket a lillafüredi állomásépületben, míg a másikat a garadnai végállomáson. Mindemellett megépült a magyar vasutak első hibrid üzemű dízel-villamos mozdonya.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Vermes Judit: Az egyik Mihály

Ki gondolná, hogy a legtöbb magyar templom Szent Mihály nevét viseli? A háromszáz lelkes vasi település, Csempeszkopács fő ékessége is egy Mihályról nevezett kis román kori istenháza. A rendkívül megkapó, bájos épületet mindenképpen érdemes felkeresni, de ha a pünkösd utáni „Középkori Vasárnapon” érkezünk, színes vásári forgatagba csöppenhetünk.
Magyarországon több mint százhatvan Szent Mihálynak szentelt templom található, és a történelmi magyar vidékeken is akad jó néhány. Bármerre járunk az országban, láthatunk Mihály arkangyalnak, a mennyei seregek vezérének, a Sátán legyőzőjének a dicsőségére emelt templomot. Áll ilyen Ajakon és Ajkán, Bedőn és Bödén, Kakasdon és Kékesden, Csávolyon és Csobádon, Jákfán és Jegenyén, Oroszlón és Vadadon – hogy csak a kevésbé ismert településneveket említsük. Természetesen Vasszentmihály ékessége is egy, a Vasárnap angyalának, az Erény hercegének, az Isteni védelmezőnek (Mihály arkangyal melléknevei) szentelt templom.
Most azonban lássuk közelebbről a Vas megyei Csempeszkopácson álló istenházát!
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

dr. Babits Lajos: A Somme gyöngyszeme

Franciaország északi részén, Párizstól 120 kilométerre található Amiens, Picardia fővárosa, Somme megye székhelye. A Somme folyó, a part menti sík területek gazdag termőföldjei, a Golf-áramlat által melegített óceáni éghajlat és a kedvező földrajzi fekvés miatt már az ókorban település volt itt. A gall ambiani törzs ezt a területet választotta központjának. A múlt – a római kortól a középkoron át napjainkig – gazdag építészeti kincseket, érdekes természeti látnivalókat hagyott az utókorra.
A jelenleg 135 ezer fős város legimpozánsabb látványossága az amiens-i Boldogasszony-katedrális (Cathedrále Notre-Dame d’Amiens).
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

 Kertész István–Nyéki Csaba: Látványos sziklaletörés

A Pes-kő a Gerecse három, nagyjából párhuzamosan futó hegyláncából a középsőnek a déli tagja. A természetjárók leginkább látványos sziklaletörése miatt ismerik, valamikor az Országos Kéktúra útvonala a hegy platóján haladt keresztül. A múltban néhány évig a hegy alatt, a Természetbarát-forrásnál üzemelt a Peskőalji menedékház.
Meleg, tavaszi időben indulunk el Tarjánból. Szintén fehér foltként virítanak az erdőközi szántóföldeken, az úgynevezett vadföldeken a belvízből visszamaradt hatalmas tócsák is. Sajnos sok helyen látni friss erdőirtásokat, még a vidéket jól ismerőknek is komoly gondot okozhat a táj arculatának ilyen jellegű megváltozása. A kék kereszt jelzésen ballagunk, de odafelé kihagyjuk az első szűk, ösvényszerű tekergést, inkább továbbmegyünk a Tatabányára vezető országúton százméternyit, és jobbra, egy szélesebb szekérútra fordulunk, amelyhez csakhamar visszacsatlakozik a jelzés.
Több elágazás után jelzésünk egy hosszúkás, nyitott részhez kalauzol, ahonnan jól szemügyre vehetjük a Pes-kő impozáns sziklaletörését. Ebből a nézetből majdnem függőlegesnek látszik a hegyoldal, és ott kandikál a nagyobbik barlang nyílása is. A társaságunkból több lány alig hiszi el, hogy a nap folyamán oda is feljutunk, számukra megmászhatatlannak tűnik a hely. A továbbiakban azonban hosszan és kényelmesen sétálunk a környéken, bár nemsokára a jelzésünk jobbra tart, mi a bal oldali utat választjuk, hogy alaposabban szétnézzünk.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Nagy Árpád: A reneszánsz gyöngyszeme

Tarnów is azok közé a lengyel városok közé tartozik, amelyek sok szállal kötődnek hazánkhoz. E kötelék a város 1330-as alapításáig nyúlik vissza, a viszony azonban nem volt mindig jó, 1441-ben a magyar főurak megtámadták, kifosztották és felgyújtották Tarnów várát. Ennek ellenére, nem egész kilencven év múlva Jan Kochanowski, Tarnów akkori főura a lengyel király elégedetlenségére fél évre vendégül látta várában az országából száműzött Szapolyai János magyar királyt, aki itt készítette elő a magyar trónra való visszatérésének tervét.
Jan Kochanowski hadserege többször harcolt együtt a magyar seregekkel, védve a határokat a török támadásoktól. Tarnów és a magyar nép közötti legszorosabb kapocs kétséget kizáróan Bem apó, a legendás tábornok, aki mindkét nép szabadságharcából tevékenyen kivette részét.
Tarnów kapcsolatai napjainkban is rendkívül intenzívek a magyarsággal, ennek egyik bizonyítéka az Írott Szó Alapítvány és a Sepsiszentgyörgy város által 2001-ben Tarnównak ajándékozott székelykapu, amely a Krakowska utcában áll. A kapu Bem apó és Petőfi nevét viseli, rajta a magyar és a lengyel címer látható, valamint Petőfi Az erdélyi hadsereg című versének egy szakasza olvasható magyar és lengyel nyelven. Mögötte található a Petőfi tér, ahol a költő bronz mellszobra áll. A székelykapu mögött két kopjafa vonja magára a figyelmet. Balról Forgon Mihály (1885–1914), a Tarnówban fiatalon elesett és tömegsírban eltemetett magyar történész kopjafája. A 2006-ban felavatott kopjafa felirata magyarul és lengyelül Forgon Mihály végakaratának egyik mondata: „Nagy célokat tűztem ki magam elé, melyeket csak kis részben valósíthattam meg.” Ezzel szemben, jobb oldalon áll Lippóczy Norbert (1902–1996) kopjafája, aki 1933-ban telepedett le Tarnówban, lengyel nőt vett feleségül, és önként választott, második hazájában sikeres üzletembernek készült. A második világháború, majd a szibériai munkatáborban eltöltött évek után csak 1953-ban nyílt lehetősége arra, hogy visszaköltözzön családjához Lengyelországba. Három évvel ezután az Egyházművészeti Múzeumnak adományozta több mint 200 darabból álló, felbecsülhetetlen értékű üvegfestmény-gyűjteményét. A kopjafa felirata szintén magyar és lengyel nyelven: „Neked két hazát adott a végzeted”.
A várost egykor két fontos kereskedelmi útvonal kereszteződésében alapították, melyek közül az egyik, a Dunajec völgyében haladó úgynevezett „Magyar ösvény” a Balti-tengert kötötte össze Magyarországgal. Tarnów őrizte ezt az útvonalat, egyszersmind a Kárpátok felé induló vagy onnan érkező kereskedőktől beszedte a várost megillető vámokat és adókat. A város a XVI. században élte virágkorát, ebből az időből származnak legértékesebb műemlékei.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Lázin Anita: Piknik és frissesség

Stájerország nagyszerű túraajánlatokkal várja ezen a nyáron is a látogatókat. Az egész régióban központi téma idén a környezettudatosság, az ökoszemlélet. Az ENSZ témaévével harmonizálva Stájerországban 2011 az Erdők éve.
Ausztria Zöld Szíve, vagyis Steiermark mutatta be az idei nyári szezon újdonságait. A magyarok által legkedveltebb osztrák tartományban a tavalyi nyári szezonban a magyar vendégek száma 5,9, a vendégéjszakáké pedig 3,5 százalékkal emelkedett. Az Ausztriába utazó magyaroknak gyakorlatilag a negyede ezt a tartományt választja. Stájerország területének 61 százalékát borítja erdő. Rengeteg programot és témaútvonalat dolgoztak ki az erdők, a tavaszi virágzás, a bor és a gasztronómia, a hegyekben megtapasztalható nyári frissesség, illetve a kultúra jegyében. Az idei évet ezen felül számos sport- és kulturális esemény is színesíti.
Almaországot, azaz Apfelland kedves dombságát túrázás vagy kerékpározás közben lehet nagyszerűen bebarangolni. Egy kirándulás az Almaút gyümölcsöskertjein át betekintést nyújt a gazdák életébe. Ausztria almatermelésének háromnegyedét Stájerországban szüretelik. Kerékpárral végighaladni a vadromantikus Feisritz-szurdokon keresztül csodás élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Vermes Judit: Lópiktor és obsitos

Tolna megye északi szögletében, Fejér megyéhez simulva kedves kis város bújik meg, Simontornya. A település két tájegység, Mezőföld és a Tolnai-hegyhát találkozásánál, a Sió két partján terül el. Fő nevezetessége a Simontornyai vár, melynek napja május 21-én van.
Valaha a középkorban Simontornya területe mocsár volt, csak egy kis sziget emelkedett ki belőle, amelyre két híd vezetett be egészen a XVIII. századig. Ezen a kis szigeten emeltetett tornyot IV. Béla király engedélyével az 1280-as években Fejér vármegye ispánjának, Salamonnak a fia, Simon alországbíró. Innen kapta aztán a nevét a köréje növő település, s lett Simon tornyából Simontornya, melynek a helyén a honfoglalás után korábban már volt három kis falu: Sziget, Menyőd és Bord.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Takács Antal: Oázis a Vértes peremén

A Vértes és a Zámolyi-medence határövezetében egy jelentéktelennek tűnő mellékút ágazik le északnyugati irányba, a 81-es főutat Sörédnél és a 811-est Felcsútnál Csákváron keresztül összekötő 8126-os számú útról a 14-es kilométertábla után 700 méterre. A leágazás könnyen felismerhető az azzal szemben, a főút túlsó, délkeleti oldalán álló terebélyes akácfa nemzetiszínűre festett törzséről.
Az út menti különös fa ugyan magára vonja az átutazóban lévők figyelmét (a környékbeliek már észre sem veszik, megszokták), de a mellékútról nem árul el semmit. Viszont a főút mellett, a közlekedési csomóponttól mintegy 150 méterre a néhány hónapja kihelyezett Emlékhely feliratú táblán nyíl jelzi, hogy ezen a mellékúton lehet azt megközelíteni. Vajon milyen emlékhelyről van szó? Induljunk el, és nézzük meg!
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Magyar Éva: Tavaszi feltöltődés

Az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének részeként működik a Vácrátóti Botanikus Kert, ahol fontos tudományos munka folyik. Itt található hazánk leggazdagabb, legtöbb növényfajt és fajtát számláló növénygyűjteménye.
Sziporkázó napsütésre érkeztem Vácrátótra. A fővárostól alig harminc kilométerre, közel 27 hektáron kialakított terület ma Magyarország leggazdagabb botanikus kertje, élőnövény-gyűjteménye. A műemlék- és természetvédelem alatt álló park idős, óriási fáival, patakkal, zuhogókkal, tavakkal, műrommal, vízimalommal igazi kikapcsolódást, feltöltődést nyújt az odalátogatóknak.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

dr. Szekeres Béla: Örvényesi pálosok

Kehidakustányról már vagy 15–20 éve a termálfürdő jut az ember eszébe, a Kehida Termál. Jól is van ez így, hiszen végül is ennek köszönhető, hogy a község él és fejlődik, idegenforgalmának ugrásszerű növekedésével épülnek az apartman- és vendégházak. A település nem is olyan régen, 1977-ben Kehida és Kustány egyesülésével vált – új nevén – ismertté.
A zalai községet a Zala folyó szeli ketté, illetve választja el a régi Kustányt és Kehidát. Ősi településekről van szó, hiszen Kehida „Ketud hida” néven már 1232-es írásos emlékben is szerepel (itt gyűltek össze Zala megye nemesei a megye, az ország dolgait meghányni-vetni), Kustány nevével pedig 1181-es oklevélben találkozhatunk. Az ugyancsak ide tartozó, ma néhány házból álló Barátsziget (régen az örvényesi pálos rend birtoka) is önálló település volt Kehidától északra, ahol a Zala folyón malmot működtettek. A falut 1939-ben egyesítették Kehidával.
A község bővebb történetével a magazin olvasói a 2010/5. számban találkozhattak, ezúttal inkább azoknak szeretnék egy kis „fogódzót” adni, akik a termálfürdő áldásait, gyógy-, illetve wellnessrészlegét élvezni érkeznek ide, de a vízben kellőképpen „elázva” – vagy felüdülve – indíttatást éreznek egy kis terepen való mozgásra.
A termálhoz többnyire vagy Keszthely, illetve a Balaton irányából, vagy Zalacsány felől, vagy föntről, Zalaszentgróttól érkezik az utazó, leginkább autós turista, bár autóbusszal is elérhető. (Vonat már sajnos nem jár, valamikor a vasútállomás mellett „találták” a termálvizet.) Induljunk neki a felfedezőútnak a már említett, ismert gyógyfürdőtől – természetesen gyalog. Miután az ember általában messzebbről érkezik ide, úgy déltájban, javasolom mindjárt a címben jelzett Vándorbab étterem meglátogatását, amely a főútról, a Kossuth utcáról balra fordulva a Malombokrai utca 12. szám alatt, apartmanházak között található (jelzőtáblák irányítanak).
Az étteremtől visszatérve a Kossuth utcára rövidesen útelágazáshoz érünk (Zalabér – Zalaapáti), ahol a szokásos műemlék tábla jelzi a Deák-kúriát, amely jobbra fönt a dombtetőn idelátszik. A Kúria utcára befordulva, majd a házhoz vezető úton fölballagva leróhatjuk tiszteletünket Deák Ferenc szobra előtt (Zala György alkotása, 1928), melyet a szépen rendbe hozott épületszárnyak között, a kert közepén állítottak fel. A múzeumban megelevenedik előttünk a reformkor, Deák Ferenc (1803–1876) családi életén és politikai pályafutásának állomásain keresztül képet kaphatunk erről az ország szempontjából igen fontos, máig kiható, eseményekben bővelkedő korszakról. „A haza bölcse, Zala büszkesége” című állandó kiállítást Deák születésének 200. évfordulójára állították össze, nyitották meg. Látható itt a jogtudós, igazságügy-miniszter pipatóriumából néhány szép darab, sétabotja, kedvenc karosszéke (amelyben az elmúlás érte), korabeli levelezések. Végigjárva az egymásba nyíló termeket, az akkori élet „szele” is meglegyinti, hangulata megérinti a látogatót.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Szepessy Gábor: Nógrádi kultúrcseppek

A Nógrád megyében megforduló turisták többnyire Hollókőt, Balassagyarmatot, Szécsényt, Ipolytarnócot és a salgótarjáni bányamúzeumot veszik célba. A bakancsos kirándulók is elsősorban a Karancs-Medves, a Mátra, a Börzsöny, esetleg a Cserhát erdeit, romantikus várromjait látogatják előszeretettel. A megye azonban rendelkezik még néhány olyan rejtett kultúrtörténeti kinccsel is, amelyeket felfűzve, élményekben gazdag, egész napos programot szervezhetünk.
Kirándulásunkat kezdjük Horpács községben! A település a 2. sz. főúttól néhány kilométerre található, leghíresebb látnivalója a neoklasszicista stílusú Mikszáth-kúria. Mikszáth Kálmán 1904-ben költözött Horpácsra, amikor megvásárolta Szontagh Pál házát. Mivel ez szűkösnek bizonyult, hamarosan felmerült egy kastély építésének a gondolata. Az új épület terveit az író fia készítette el, a pénzügyi alapot Jókai Mór élete és kora című könyvének honoráriuma biztosította, a kivitelezés 1906-ban kezdődött. Az új kúria homlokzata négy jón oszlopon nyugvó timpanonnal tekint a település főútja felé. A homlokzati fal közepén Jókait ábrázoló dombormű hirdeti, hogy az új hajlék a róla szóló művének szerzői díjából épült. Mikszáth itt, Horpácson töltötte utolsó éveinek pihenőnapjait. Felesége 1926-ig, haláláig, Kálmán fia pedig 1950-ig lakott a házban.
A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet kezelésében lévő emlékház megtekintésére érdemes előzetesen bejelentkeznünk, ugyanis nyitva tartása nem folyamatos. A kiállításon megismerkedhetünk az író életpályájával, főbb műveinek keletkezési körülményeivel, elbeszéléseinek eredeti és külföldön megjelent, több nyelven kiadott fordításaival. Megtekinthetjük a család fotóit, bútorait, az itt lakók használati tárgyait, emlékeit, megcsodálhatjuk Szontagh Pál dús faragású szekrényét, s Mikszáth pipatartóját is. A kúria homlokzata előtt 1999 óta látható Mikszáth-szobor ifj. Szabó István alkotása. A múzeumlátogatást követően a karos lócán üldögélő író alakja mellett mi is megpihenhetünk.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Kalmár László–Sztancsik György: Belényesi tölgyesek

A Béli-hegység egyik érdekes látnivalója a Mérági vízmosás (Rãpele de la Mierag). A helyre A mi hegyeink (Munţii Noştri) román nyelvű kalauzsorozat böngészése során bukkantam. Egy turistaismerősöm, Ludovik Marincas ódákat zengett róla, amolyan kis „rozsdaszakadéknak” titulálta, aztán a Kornétás Kiadónál megjelent Erdélyi túrák című összeállításba is bekerült.
A hely felkeresésére hármasban indultunk. Sajnos az EKE-tábor szervezői nem tudtak segíteni, nemigen hallottak e helyről, bár a recepció melletti plakáttérképen és az általuk kiadott Béli-hegység térképén is szerepel. Mindenesetre e térkép alapján vágtunk neki a számunkra ismeretlennek.
Mérág (Mierag) a Belényesi-medence délkeleti szegletében lévő, a Fekete-Körös menti magyar nyelvi szigettel határos román falu. A vasúti keresztezés előtt jobbra fordulva átautóztunk Köröstárkányon, és Tatárfalvánál kanyarodtunk a hegyek alá. Mérágot elérve, átmenve egy hídon, amely alatt az év legnagyobb részében nem folyik víz, az első házsor és a száraz meder közötti úton jobbra a hegyek felé tértünk.
Az utolsó házak után egy nagyméretű, kőből épült hordalékfogó völgygát zárta le az utat, itt leparkoltunk. Miután a helybéliek megerősítették, hogy a völgyön tovább érjük el a vízmosást, nekivágtunk az útnak. A gát mögött majdnem focipályányi sík terület tölti ki a völgyet, rajta néhány fa. Az egyik fán meg is találtuk a román útikalauzban szereplő piros sáv turistajelzést, most már egészen biztos volt, hogy jó helyen járunk.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


A teljes cikkeket a Turista Magazin májusi számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 359-6461, 359-1964
Szerkesztőség: Tel./Fax: 789-7149, 239-0146
2012 © HTM
Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu