HTM
Stúdió KÖNYVESBOLT KORNÉTÁS KIADÓ Ufómagazin
2018. 3. szám
Nyár
2018. július 23. Hétfő
289672
34
Aktuális számunk
Hírek
Cikkek
Hírlevelek
Képtár
Friss hírek
Könyvajánló
Hírlevél
Hirdetési ajánlat
Letöltések
Linkgyűjtemény
Főszerkesztő
Impresszum
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2018.
1  2  3 
2017.
1  2  3  4  5  6 
2016.
1  2  3  4  5  6 
2015.
1  2  3  4  5  6 
2014.
1  2  3  4  5  6 
2013.
1  2  3  4  5  6 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2004.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Partnereink
KORNÉTÁS KIADÓ
Ufómagazin
Sóskúti Híradó
Zámori Hírek



Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület
Tóvirág Vendégház Zalacsány 2000 éves Sólyom - Tradicionális Íjász és Hagyományőrző Bolt Club Hotel
KÖNYVAJÁNLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁS
Újság archívum » 2012-01  
 
Megjelent a Turista Magazin 2012. januári száma!
2012-01-11
Nyomtatható változat!


 

Ízelítő a tartalomból:


dr. Sibalszky Zoltán: Burgenlandi séták

Szatmári Zoltán: Az aratás istennője

B. Mezei Éva: Regélő romok

Barna Béla: Fatemplom Rózsadombon

Jaskó Veronika: Sivatagi napkelte

Fekete Anita: Az Ígéret földje

Németh Imre: Zord szépségek

dr. Szekeres Béla: A Bükk nyugati kapuja

Kerekes György: Pepi kertje

Szepessy Gábor: Sziklaváros

Harkányi Árpád: Marco Polo bárányai

dr. Sibalszky Zoltán: Burgenlandi séták

A régi Magyarország nyugati határvidéke a trianoni béke után Ausztriához került. Mivel ezen a részen ezer éven át – határvidék lévén – igen sok vár épült, az osztrákok az új tartománynak a Burgenland (Várvidék) nevet adták. Ennek várait és kastélyait kívántuk mostani utunkon bejárni.
Kőszeg felől a határt átlépve rögtön Léka (Lackenhaus) várához érünk. A vár a XIII. század elején épült, és sokáig a Németújvári család birtokában volt, később pedig a Nádasdyak voltak urai. A szabálytalan alaprajzú, belső tornyos erőd teljesen ép, és termeit járva a régi századok levegője érint meg bennünket. A felső részek ablakaiból szép kilátás nyílik a környékre.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Szatmári Zoltán: Az aratás istennője

A földkerekség tizennégy nyolcezres csúcsa közül az Annapurna volt az első, amelynek tetején ember állott: akkor 1950-et írtunk. Most eljött az idő, hogy a „Magyarok a világ nyolcezresein” program keretében a magyar hegymászók is megpróbálkozzanak ezzel a sikerrel. Az expedíciók vezetőjével, szervezőjével, Kollár Lajossal az előkészületekről beszélgettünk.
– Hányadik nyolcezer méter fölötti csúcs megmászására készültök tavasszal a „Magyarok a világ nyolcezresein” program keretében?
– Eddig tizenegy nyolcezres csúcsot sikerült megmászniuk a magyar hegymászóknak. Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


B. Mezei Éva: Regélő romok

Belgium egyik legrégebbi műemléke a vallóniai Villers-la-Ville-ben található Villeri apátság (Abbaye de Villers). Több mint 850 év történelméről regélnek a megmaradt romok, ahol egykor a ciszterek éltek és gazdálkodtak több mint 36 hektárnyi birtokukon. A múlt emlékeinek megtekintése után nagyszerűt túráztunk az apátságtól induló Négy tölgynek elnevezett, gyönyörű erdőn keresztül vezető kijelölt úton, ahol egy kis kápolnát fedeztünk fel.
Marbais lord és anyja, Judith hívta meg 1146-ban a Szent Benedek-rendhez tartozó apátot, 12 szerzetest és öt laikus testvért a burgundiai Clairvaux-ból, hogy jöjjenek el hozzájuk, és alapítsanak egy apátságot Villers-la-Ville-ben. Nagyszerű helyet kínáltak a cisztereknek visszavonult életet biztosító völgyben, ahol az építkezéshez is sok víz és építőanyag állt rendelkezésre. Körülötte 36 hektárnyi területet, mezőt, erdőt biztosítottak a szerzeteseknek, ahol gazdálkodhatnak.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Barna Béla: Fatemplom Rózsadombon

Új szlovákiai helyszínekkel bővült a világörökségi lista pár éve: az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének a kanadai Québec városában 2008-ban tartott bizottsági ülésén a neves listára a Kárpátok szlovákiai részének összesen nyolc fatemploma került fel. A nyolc templomból ezúttal a Felsővízköz városához közel eső két világörökségi helyszínt, Ladomérvágása és Rózsadomb fatemplomát ismerhetjük meg.
Szlovákia a Kárpátokban található XVI–XVIII. századi fatemplomokat íratta fel sikerrel az UNESCO-világörökségi listára: az indoklás szerint ezek az „egyedülálló épületek a nyugati és keleti kultúra összeérésének bizonyítékai, egyúttal jól példázzák a népi és hivatásos építészeti eljárások és stílusok közti kapcsolatot”.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Jaskó Veronika: Sivatagi napkelte

Egyiptom – az ember e szó hallatán a Nílusra, a piramisokra, a tengerre, a búvárkodásra, a sivatagra és a tevékre gondol, hegymászásra nem nagyon. Ám ha az ember lánya itthon teljesítménytúrázó, külhonban is az marad, és ha szembejön a lehetőség, él vele.
Már egy hete vagyunk a Vörös-tenger partján, és lassan kezdünk kopoltyúkat növeszteni a sok búvárkodástól a mesés korallzátonyoknál – úgyhogy épp jól jött egy kis változatosság. Az útikönyv ezzel a túrával kapcsolatban a „veszélyes” és „megerőltető” jelzőket használja. A hegy 2280 méter magas, ebből nekünk egy jó ezrest kell fölfelé mennünk, majd ugyanennyit lefelé. A klíma is jócskán eltér attól, amit a szervezetünk megszokott. Ám az egész csupán 15 kilométer, nem teljesíthetetlen.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Fekete Anita: Az Ígéret földje

A Biblia szerint a Nébó-hegyről pillantotta meg negyvenévnyi vándorlás után Mózes az Ígéret földjét, a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, ahová Isten rendelése szerint tilos volt belépnie. Így a hegytetőn halt meg 120 éves korában, és itt temették el. A Nébó-hegy ma Jordániához tartozik, a fővárostól, Ammantól mindössze negyven kilométer távolságban emelkedik. Vallási jelentőségétől eltekintve is érdemes felkeresni, fenséges a kilátás innen az Ígéret földjére.
A nagy héber próféta, Mózes valószínűsíthetően a Kr. e. XIII. században élt. Izrael első nagy prófétájaként ő vezette ki a zsidóságot Egyiptomból a sivatagba, ahol a Sínai-hegyen az Úr kinyilatkoztatta neki a két kőtáblára írt tízparancsolatot (ehhez a zsidók hordozható ereklyetartót készítettek, amely a frigyláda nevet kapta). Mózeshez köthető az égő csipkebokor története, valamint az átkelés a Vörös-tengeren is. A Sínai-félsziget sivatagában negyvenévnyi vándorlás után választott népét elvezette az Ígéret földjéhez, ő maga azonban már nem léphetett be ide, múltbeli vétkeinek büntetéseként csak távolból láthatta azt.
A Bibliában olvashatjuk, hogy az Úr így szólt Mózeshez: „Menj fel ebbe az Abárim hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van, éspedig Jerikóval átellenben; és nézd meg a Kánaán földét, amelyet én Izrael fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen… (5 Mózes 32. 49–50)”. Mózes V. könyve 34. fejezete szerint Mózes meg is halt itt, a Nébó-hegyen 120 évesen. Mózes talán a Biblia legnagyobb „hegymászója” volt, ugyanis életének három kiemelkedő eseménye is hegyekhez kötődött.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Németh Imre: Zord szépségek

A tél színe a fehér. A tél fehér, hulló csapadéka a hó, míg a dér, a zúzmara felszíni csapadék – és akkor még itt van a jég, a köd… Csupa romantikus szépség túráinkon.
A hó a tél ajándéka és jelképe. A fehér takaró a legunalmasabb túrát is élvezetessé varázsolja. De mit tudunk róla? E téli csapadék képződése úgy indul, mint az eső esetében, csak a kondenzációs magvak a nulla Celsius-fok alatti hőmérsékleten szilárdan, hexagonális szerkezetű, igencsak változatos alakú jégkristályként válnak ki, és növekednek, híznak addig, míg súlyuk okán lefelé szállingóznak.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


dr. Szekeres Béla: A Bükk nyugati kapuja

Bélapátfalváról a mai „középkorú” nemzedéknek leginkább a cement és a cementgyár jut eszébe. Nem véletlenül, hiszen a két világháború között itt állították elő az országban termelt (kiváló minőségű) cement egynegyedét! Az 1910-ben létesült első cementgyár megépítésével kialakult a település ipari jellege, az 1980-ban átadott új cementgyár ezt tovább erősítette – és rögzítette az emberek tudatában – egészen a 2001-es megszűnésig.
A bélapátfalvi gyár bezárásának a természetet kedvelők és a „zöldek” még örülhettek (örülhetnek) is, így legalább maradt valami a cement alapanyagát szolgáltató Bél-kőből; a lakosság azonban kevésbé, mivel a biztos megélhetést nyújtó munkahely szűnt meg egy csapásra. A településnek és lakóinak új lehetőségek után kellett néznie, új „imázst” kialakítania – és ez nem ment, nem megy egyik napról a másikra. A lehetőség pedig adott – és ezt ismerték fel a város vezetői az elmúlt években –, hiszen Bélapátfalva – Szilvásvárad mellett – a Bükk nyugati „kapuja”, nem akármilyen túrázási, kikapcsolódási, sportolási és kulturális adottságokkal.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Kerekes György: Pepi kertje

Szarvast joggal nevezik a Dél-Alföld egyik gyöngyszemének. Lenyűgöző a város szépsége, tisztasága, természeti értékeinek és műemlékeinek sokasága, az utcán sétáló emberek kedvessége. Ha eddig csak átutaztunk rajta, higgyük el, érdemes megállni, nézelődni, körbejárni nevezetességeit.
A város életében nagy szerepet játszik a szarvas-békésszentandrási Körös-holtág, mely közel harminc kilométer hosszúságú csillogó víztükör, a hazai tavak között az előkelő ötödik helyet foglalja el. A település iskolaváros, tizennyolcezer lakossal büszkélkedhet.
Régészeti kutatások bizonyítják, hogy környéke már az őskor óta lakott.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Szepessy Gábor: Sziklaváros

Az impozáns sziklákkal borított hegytetők, hegyoldalak felkeltik a legtöbb turista érdeklődését. Hazai kirándulóink kiváltképp így érezhetnek, mivel sziklaszirtekben gazdag alpesi jellegű magashegységeink nincsenek. Ezek a természeti képződmények azonban a tavasztól őszig burjánzó vegetációnak köszönhetően gyakran megbújnak a fák lombjainak árnyékában, s szinte észrevehetetlenné válnak. Ha ilyen látnivalókat szeretnénk célba venni, érdemes lombhullatás után felkeresni azokat.
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Harkányi Árpád: Marco Polo bárányai

Kerékpáros világjáró nászutunk tervezésekor a Pamírt csak mint esetleges vargabetűt vettük be a tervbe, mivel tudtuk, hogy csak a hideg beálltával érkezünk meg Tádzsikisztán autonóm területére, Gorno Badahshanba, a Pamírba. Ez a 7134 méter magas Lenin-csúcs, a hópárduc és a Marco Polo óriásbárány otthona.
Aztán a dolgok szerencsénkre máshogy alakultak. Igaz, először nem így éltük meg a hírt, miszerint a turisták számára zárva tart a határátkelő, amelyen eredetileg át szerettünk volna jutni Tádzsikisztánból Kirgizisztánba. De nem volt mit tenni, az egyetlen szóba jöhető alternatív útvonal a Pamír-fennsík maradt, és a rajta keresztülvezető Pamir Highway magashegyi út. A tádzsikisztáni Khorogtól a kirgizisztáni Oshig tartó 728 kilométer hosszú útvonal egyetlen méterén sem hasonlítható össze a nyugati ember által ismert autópályákkal: a „highway” elnevezést nem ezért kapta, hanem mert számos hágón át több száz kilométert halad 4000 méter körüli tengerszint feletti magasságban.
Marco Polo is járt a Pamírban, ő így írt róla: „A fennsíkot Pamírnak nevezik, 12 napig is eltart keresztüllovagolni rajta, miközben csak kopár vidéket látni. Se ember, se növény nem lakja, tehát az utazónak fel kell szerelkeznie mindennel, amire szüksége lehet. A környék olyan magas és hideg, hogy még madarakat sem látni az égen. És azt is muszáj megjegyeznem, hogy e nagy hideg végett még a tűz sem úgy ég, ahogy szokott, kevésbé fényes, és kevesebb hőt nyújt.”
Bővebben a Turista Magazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


A teljes cikkeket a Turista Magazin januári számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 359-6461, 359-1964
Szerkesztőség: Tel./Fax: 789-7149, 239-0146
2012 © HTM
Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu